FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

KMDSZ gólyatábor 2014

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

Az utazás. Mindenki figyel, és reménykedik, hátha becsusszan egy-egy ingyen sör.Nyári gyerekek az árokaljai parton, alias űrséta az idei gólyákkal

28 szervező, 66 gólya, sör, játékok, új barátok és az űrutazás. Erről szólt a múlt hétvége nekünk, elsőéveseknek, akik időben felkeltünk és elmentünk a KMDSZ-irodába jegyet váltani erre a nem mindennapi kalandra. Igen, igaz a mondás: korán keltünk, aranyat leltünk, vagyis részt vehettünk a 2014-es KMDSZ gólyatáborban.


Az utazás. Mindenki figyel, és reménykedik, hátha becsusszan egy-egy ingyen sör.

A csapat péntek délután indult a vonat-rakétával Árokaljára. Érdekes párosítás: pont az árok aljára űrutazni? Vagy egyszerűen csak mindenki az árok aljára fog kerülni? Mindenesetre tetszett ez a név,tökéletes helyszín egy gólyatábornak. Már a vonaton elkezdődtek a játékok, a szervezők különféle érdekes tárgyakat kerestek, mint például a csipesz, extrém hajtincs, vagy regény. Ezekkel lehetett nyerni egy-egy doboz sört. Természetesen regény nem volt senkinél, minek azt a gólyatáborba? Ahogy egyre közeledtünk az égbolt felé, úgy fokozódott a hangulat is, elkezdődtek az ismerkedések, sőt más idődimenzióba is kerültünk. Ez nem vicc: fogalmunk sem volt hány óra is van valójában (otthon, a „másik világban”), hiszen mindenkinek át kellett állítania az óráját.

Megérkeztünk. Koromsötét fogadott. Ez tényleg az űr lenne? Végtelennek tűnő császkálás után megkaptuk a falut (ami nagyrészt egy hosszú útszakaszból állt), az egyetlen árva templomot és mellette ott is volt a célpont is. Nagyon érdekes hangulatú világ, a kis giccses Bethlen-kastély mellett egy egyszerű táborhely. Valahogy úgy éreztem magam, mintha Exupéry A kis hercegéből valamelyik bolygójára csöppentünk volna. Regisztrálás után rögtön ismerkedtünk, játszva. Sok név, sok arc, mind csillogó szemű és alig várja, hogy jól berú… khm, hogy egy jót bulizzunk.

A szoba melegében jobban esett ismerkedni, legalább láttuk is egymást

A szoba melegében jobban esett ismerkedni, így legalább láttuk is egymást.

Szombat reggel mindenki frissen és üdén ébredt, már alig vártuk a reggeli tornát. Energiaátadással kezdtük a napot, hátha segít rajtunk. Használt is: reggelivel a pocakunkban, újult erővel fogtunk neki a csapatversenyeknek. Mindenkinek a névkártyáján volt egy kis bolygócska, ez alapján alakultak ki a csapatok: Jupiter, Mars, Szaturnusz és UrÁNUSZ. Minden verseny lényege az volt, hogy jó csapatmunkával, stratégiával és gyorsasággal pontokat gyűjtsünk, minél többet. Egy egész kolbászt kellett megegyen a csapat anélkül, hogy kézzel hozzáérjen. Ugyanígy egy pohár sört is le kellett gurítani. Aztán sprintverseny, ismét a sörért. Voltak „vetkőzős” játékok is, minél hosszabb ruhaláncot kellett összerakni, és a következőnél ki kellett választani egy csapattagot, akire annyi ruhát kellett ráaggatni, amennyit csak lehetett. Volt beerpong, sor-sörivás, és végül staféta. Természetesen az volt a legzúzósabb mind közül, mert ott már nem csak sör volt. Hihetetlen volt a hangulat. Mindenki számára megszűnt minden Földhöz köthető probléma, megszűnt az idő is: arra koncentráltunk, hogy minden erőnket beleadva, minél több pontot összegyűjtsünk és legyűrjük a többi bolygó lakóit. Csattantak a pacsik, zengtek a jó nevetések, örömteli ujjongások, és a LESZ MÉG ERDÉLY MAGYARORSZÁGÉ! szlogen. A végén már a kis falubeli gyerekek is ezt fújták, de erről majd később. Az egész természetesen csak a buli hangulatáért volt.

Nagy volt a hajrá, és az öröm is. Keményen meg kellett dolgozni a sikerért

Nagy volt a hajrá, és az öröm is. Keményen meg kellett dolgozni a sikerért

Ebéd és tizenöt perc alvás után máris kezdődött a falutúra. A csapatok kaptak 2 órát és egy papírlapot, amin számtalan űrbéli feladat volt felsorolva. Az első természetesen az volt, hogy szerezzünk pálinkát a falubeliektől. Kellett keresni ezenkívül csillagokat, galaxisport, Barbie-t és Kent űrruhában, főtt tojást, furcsa űrbéli tárgyakat, Carpați-csikket. Ezenkívül himnuszt kellett írni, Gravity posztert készíteni, videót arról, ahogyan Valtert elküldtük az űrbe. Készíteni kellett még videoklipet a Fell in love with an Alien című számnak, KMDSZ logót természetes anyagokból, csapatképet űrruhában, képet egy karácsonyfával. El kellett vinni a szerelmet. Kellett kerítsünk tiszta gumicsizmát is, és el kellett mesélni egy helybéli idős néninek, hogy Kolozsvár jövőre Európai Ifjúsági Főváros lesz. Ezenkívül volt még rengeteg feladat, de akkor már túl hosszú lenne a beszámolóm. Végül is minden tiszteletem a szervezőké: kreativitásból csillagos tízes. Hirtelen annyi feladat zúdult ránk, hogy azt sem tudtuk, hol kezdjük. Egy darabig együtt jártuk a falut, majd szétszóródtunk. Mindenki gőzerővel hajtott, kutakodott és gondolkodott, hogyan tudjuk minél kreatívabban kivitelezni a feladatokat. Volt, aki kereket oldott és elindult a faluba összebarátkozni a helybéliekkel, na meg kérni ezt-azt. Mások, a videókat és a képeket készítették, a többiek pedig gyártottak. Csak így lehetett mindennel időben készen lenni.

Szép kis gyűjtemény gyűlt össze estére

Szép kis gyűjtemény gyűlt össze estére

Voltak olyanok is, akik annyira összebarátkoztak a helybéliekkel, hogy meghívták őket egy kis baráti csevegésre és fogyasztásra is. A gyerekek egy kis finomságért cserébe boldogan skandálták, hogy lesz még Erdély Magyarországé… természetesen fogalmuk sem volt róla, hogy mit mondanak. Így visszagondolva egészen meglepő volt számomra, ahogyan a falubeliek viszonyultak ehhez a színes kis társasághoz. Szívesen adták a pálinkát, szívesen főzték nekünk a tojást, a gyerekek pedig szerre szaladtak és keresték a babákat, hogy adják ide nekünk.

Szürke világ ez, olyan elhagyatott. Az emberek napról napra tengődnek, a gyerekek koszosak, az utca tele van szeméttel, a putriból árad a bűz… Az emberek megszeppentek, de mégis készségesen segítettek, főleg a kis lurkók. Micsoda világ ez! El kellett utazzunk az űrbe, hogy szembesüljünk ezzel és gondolkodjunk mindezen…

Visszatérve a táborba mindent leadtunk és pihenhettünk, ám nem sokat, hiszen az esti műsorra is kellett készülnünk. Minden csapat kapott egy témát, amit minimum 3, maximum 5 perces előadásban kellett előadni. Mondanom sem kell, az esti gála kész zűrzavar lett. Nagyon kevesen vették komolyan a feladatot. Viszont ez nem is volt föltétlenül nagy baj: az improvizációs helyzetek nagyon vicces fordulatokat vittek az estébe. A himnuszt is be kellett mutatni egyúttal, sokszor ez volt a nagy mentés. A zsűrik arcán némi kiábrándultság látszott, de azért ott volt a kis félmosoly is. Nem mutatták, de azért ők is jót szórakoztak rajtunk. És igazából ez volt a lényeg.

Akik még valamennyire komolyan vették a feladatot… :)

Akik még valamennyire komolyan vették a feladatot… :)

Az esten ott volt a Perspektíva is, Hankó Renáta Dalma és Mák Arany tartott rövid bemutatót az újságról, történetéről és működéséről (RÓLUNK!). Aztán szó esett még a Kolozsvár Európai Ifjúsági Főváros programról is, annak lehetőségeiről, programjairól és arról, hogy mit is jelent mindez nekünk, kolozsvári diákoknak.

Aztán egy újabb érdekes feladat következett: a sorba állított csapatok minden tagja végig kellett menjen egy pályán, ami abból állt, hogy előtte egy pohárka sör után 10 kört kellett megtegyen a saját tengelye körül úgy, hogy egyik ujjával érinti a földet. Mindenki szakadt a röhögéstől, akkorákat estünk. Sokan rossz irányba szaladtak, mert nem tudták, hogy merre várja őket a csapat. Volt, aki annyira megszédült, hogy ráborult a sörös padra és szépen beütötte a fejét is. ÓÓÓ, a SÖÖÖR! MIND KIFOOLYT! – szisszent fel mindenki, szegény srác meg épp a halálán volt. Aztán miután mindenki elsiratta az elpazarolt nedűt, pillantást vetettünk a fiúra is, szerencsére nem esett komolyabb baja.

10815993_717036881698301_1948774448_n

És akkor ismét buli! Felcsendült a Nyári gyerekek a Balaton-parton és mindenki elkezdte hajtani a keszeget a Duna-parton. Akármennyire fáradt is volt a társaság, Kelemen Kabátban slágerére mindenki beindult, a buli pedig kitartott egészen hajnalig.

Vasárnap reggel Wilkinson Afterglow-jával ébredtünk, ugyanis csak így sikerült felkölteni bennünket. Igen, az ordibátor (megafon) már nem volt elég, hanem a nagy hangszórókkal jöttek és bömbölt a zene a szobában. Sokan még így sem ébredtek meg… Természetesen következett ismét a reggeli torna, amitől megint üdék lettünk.

A vasárnap a testmozgásról szólt, ugyanis reggeli után a társaság kivonult a falu szélére métázni. Meglepetten tapasztaltam, hogy akármennyire is tiltakozott minden porcikám, mégis olyan jól esett egyet szaladgálni! Még egy utolsó hajrá, az utolsó pontokért. Aztán játszottunk egyet a szervezőkkel is. Miért ne?! Már úgyis kialakult a sorrend, hadd ne fázzanak.

A csapatokban mindig akadt egy ember, aki nagyobbat tudott ütni, mint bárki más. Mindenki bennük bízott.

A csapatokban mindig akadt egy ember, aki nagyobbat tudott ütni, mint bárki más. Mindenki bennük bízott.

Rosszul esett visszacammogni a táborhelyre. Tudtam, hogy ezután pakolni kell és indulni vissza az állomásra. Mindig is nagyon lehangol a pakolás. Ez egyfajta felkészülés valami változásra, ami nem mindig jó. Maradni akartam még ebben a végtelen térben, ahol nem gondoltam semmi nehézségre, ahol nagyon vagány emberkékkel ismerkedhettem meg, ahol a lényeg a jó hangulat volt. Egy új közösségbe tartozunk immár, ahol mindenki bizonyított: Kolozsváron nincs hiány életrevaló elsőévesekből. Ezzel mindenki egyetérthet.

Köszönünk mindent a szervező csapatnak, és a KMDSZ-nek, ezért a felejthetetlen hétvégéért!!

Köszönünk mindent a szervező csapatnak, és a KMDSZ-nek, ezért a felejthetetlen hétvégéért!!

Utolsó momentumként a záró összeülésnél pici ízelítőt kaptunk a KMDSZ szervezetéről, működéséről. Utána mindenki kapott egy szép kis emléklapot és kihirdették a győztes csapatot. A Mars győzött, utána Jupiter, Szaturnusz, és leghátul az UrÁNUSZ. De természetesen ez nem lényeges, hiszen mindenki nyertes volt. Olyan élményekben lehetett részünk, ami nem adatott meg mindenkinek, és amire mindig is emlékezni fogunk. Jó, az egy másik dolog, hogy Marsék kaptak ingyen belépőt Intim Tornára, meg egy halom sört, úgy Szaturnuszék és Jupiterék is, de ez csak plusznak számít.

A hazaút sem csak arról szólt, hogy megyünk haza, hanem ugyanúgy folytatódott a buli: hajtottuk a keszeget, akinek pedig még volt, elfogyasztotta jól megérdemelt söradagját. Igazi záró momentumként pedig citrommal a szánkban elmondtuk az egyetemista fogadalmat és – immár hivatalosan is – beavatott elsőévesek lettünk.

Na, az igaz, hogy mégsem ez volt az utolsó pillanat, hiszen óriási afterparty volt hétfő este a Cleo Pubban- Aki ott volt, tanúsíthatja: nagyon jó kis csapat gyűlt össze az idén.

Kádár Kata

Fotókat készítette: Péter Előd

…és ha úgy érzed, hogy a fenti beszámoló nem volt eléggé szemléletes, íme a VIDEÓ!

About these ads
Szerző:
 

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés