FIATALOK.INFO

Ifjúsági információs honlap

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Nem rongyrázás – ruhagyárból kocsmázás

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

„Szeged első igazi romkocsmája”. Jó szlogen volt, ügyes PR, meg hát az igény is spannolta a facebookaktivitást, megosztási faktort, így már a nyitás előtt majd’ 800-an lájkolták a Rongykocsmát, az első bulira pedig több mint 300-an jelentkeztek be. Ilyen helyzetben könnyű a füstnek felülmúlnia a lángot, hiszen a hangos kukorékolás után mindenki kakaspörköltet akar, és a füstöltsonkát már nem is érzi finomnak. Hát igen, képhalmozás, az van.
Mik ezek?

A 8 órás kapunyitáshoz képest kések pár percet, a régi ruhagyárhoz közelítve fel is készülök lelkileg, hogy az épület előtt ácsorgó embercsoport éppen sorban áll a bejutásért. De nem, csak bagóznak. (éljen az új törvény, még életbe sem lépett, de már minden cigis szidja, mint a bokrot) Remek, akkor legalább nem kell kint ácsorognom. Áthaladok a kopott épület oromzatára feszített használt ruhák alatt, és benyitok egy aránylag új, fúvott üveges ajtón. Két biztonsági őr átnézi a táskát, ez már természetes, italt bevinni tilos, valamiből nekik is élniük kell. Itt még csak egy nagy fehér falat látok, a folyosó egyik végében régi kacatok, varrógép, mögöttem egy ütött-kopott ajtó, pamutgombolyagokkal díszítve, mintha valaki részegen felkúrta volna magát, hogy nem tudja a helyére tenni, ezért inkább felszögelte a falra, írja a szeged.hu.
A cikk a hirdetés után folytatódik

Vizsgálat kész, nézzünk be! Óvatosan közelítem meg a folyosó nyitott felét, ami feltételezhetően a kocsmába vezet. Ahogy egy kalandor hajtja félre az útjába kerülő leveleket, némi izgalommal, felkészülve csodára és csalódásra, úgy bújok elő a fal takarásából, és elém tárul a hely.
A rengeteg impulzus egyszerre feldolgozhatatlan, csak egy nagy, zsúfolt teret látok, amit nyugtalanító rendszerességgel oszlopok szakítanak meg, rajtuk újságpapír, a falak fehérek mindenféle mintákkal pingálva, a foteleket mintha lakótelepi lomtalanításból hozták volna, a 80-as, 90-es évek tipikus luxustermékei, a plafonról ruhák lógnak, és a sárgás lámpák búrái is szakadt anyagokból fabrikáltak.

Már minden ülőhely foglalt. A pultnál sorakoznak az emberek, de még nincs tumultus. 290 az üveges Ászok, és a töményeket is barátságos áron mérik. Megnyitott a ruhatár is a színpad mellett, beadom a kabátom, közben belebambulok a bakelitlemezekből kirakott lendületes kompozícióba, ami a színpad mögötti falon próbál hangulatot generálni. Sajna kevés ez önmagában, valami színes reflektor még elférne, gondolom lesz is, mert így, fehér kis refikkel megvilágítva nagyon jó zenekar kell, hogy megteremtse a koncertatmoszférát.

Végignézek a termen, a rongyokon, a lelkes fiatalokon, akik megörültek a helynek, hogy végre, itt az első romkocsma, pedig volt eddig is Zápor, volt Rock klub, Garaboncziás, és még a Jazzkocsma is nagyjából ide sorolható. Jó, a Rongy tényleg egy romos épületbe költözött be, de a belső tér frissen meszelt falai ezt nem tükrözik. A fényt viszont igen.
Ahogy érkeznek az ismerősök, és gyűlik a nép, egyre több a feedback. Túl kicsi, túl nagy, túl világos, túl kevés, túl sok az ember, miazhogynincsülőhely, és a többi vélemény. Ők nagyobb lángra számítottak a füst alapján, én elégedett vagyok. Persze egyből jön az ötletbörze, és már a nyitóbulin megreformáljuk a helyet, milyen jó lenne például, ha az oszlopok közé, a középső sávban ruhákból összevarrt függönyt húznának, és keleties, balkáni boxokat alakítanánk ki a jóízű privát beszélgetésekhez. Milyen jó lenne, ha még amazon a falon is több minta lenne, meg a plafonnal is kezdeni kéne valamit, túl halk a zene, nem is, most túl hangos. Szóval megy az okosság, a brainstorming, mert mindenki tudja a tutit.
Eljön a 9 óra, már mindenhol tumultus van, pedig sokan elmentek, mert nem szeretik a tömeget, vagy ülni szeretnek koncert alatt… Szimpatikus kishölgy áll a mikrofonhoz, és nyitóbeszédben mond köszönetet mindenkinek, aki hozzájárult a hely létrejöveteléhez. Azt érezteti, hogy már a megvalósulásában rengetegen vettek részt, ami jó fogás közösségteremtéshez, így aki csak lejött, az is azt érezheti, hogy ez egy értékes hely, sokan akarják, hogy legyen, itt közösség van, nagy boldog család és hippi szeretetmámor. Felkonferálja a Fiction Stop-ot, és elkezdődik a puding próbája, a koncert.
A fényből tudnánk lejjebb venni? – kérdezi a kellően ázott basszeros rögtön az első szám után, de nem állnak le, folytatják a zenélést.

A zenész imái meghallgattattak, mert a következő számuk alatt fel-le kapcsolgatják hol a színpad fehér lámpáit, hol a terem sárgás fényét, majd a rosszabbik megoldás mellett döntenek, és a termet sötétben hagyva csak a színpadra irányított erős refiket hagyják felkapcsolva, amik a fehér falak miatt mindenhova szétderítik a fényt, így olyan, mintha egy nyílt zenekari próbát néznénk éppen egy lakótelepi garázsban.
A zenekar odarakja magát, ahogy tudja, más esélyük nincs. Sokat tökösödtek, keményebb hangzású, punk-rockosabb zenét játszanak, mióta legutóbb beszámoltunk róluk, bár ez még mindig nem elég a világhírhez, de ehhez a helyhez tökéletesen passzol. Ritka eset, de a hangosításra sem lehet sokat panaszkodni: bár picit ércesen szól, ami a technika méretének köszönhető, de legalább minden hangszert hallani, sőt az ének szövege is tisztán kivehető.
- Gyere ide, itt vékonyabb a sor! – rángatja valaki egyik cimboráját, miközben megpróbálom magam átgyúrni a pult előtti tömegen, hogy kijuthassak a levegőre. Hiába készültek fel rendesen a pultban, hiába dolgoznak 9-en, a sörcsapokat nem ekkora ivóközönségre találták ki, az üveges már elfogyott, éppen most pótolják egy friss szállítmánnyal, és próbálnak helyt állni, ahogy lehet. Ennyi emberre azért ők sem számítottak.
Vannak, akik szintén megunták a benti nyomorgást, és inkább az épület előtt ragadtak gitárt, spontán zenélgetést röffentve össze, bár lenne még mit tanulniuk a színpadon állóktól, de legalább dzsembori-hangulatot teremtenek 5 négyzetméteres körzetben. Kint is sokan vannak, mindenki szívja a cigijét, és fagyoskodik. Téli időszakban nem fain az új törvény: szegény dohányosok tüdőrák helyett tüdőgyulladásban fognak elpatkolni.

Bent már a Sheket játszik. Általában fájdalmas öröm a zenéjük, vagy éppen puszta játék, csak úgy, a zenéért. Mély és összetett számaikra nehéz is tombolni, ha nem ismeri őket az ember, mihelyst táncolni kezdene rá, jön egy kiállás, tempóváltás, szívatják a stabil ritmusra vágyó közönséget, ahol lehet. Mégis olyasmit művelnek a színpadon, hogy az egész tánctér megmozdul, és egy jó koncert alatt belopják magukat a közönség szívébe. Az áldásos hatású tagcserék mellett (billentyű és dob) egyre gyakrabban hívják FMaN-t és DJ Globe-ot vendégzenésznek, akik még tovább színesítik az egyébként is szerteágazó zenéjüket.
Fény ide vagy oda, átszakították ezt a külsőséges gátat, és remek hangulatot csináltak, bár a nagy teremnek és tömegnek csak egy kisebb fele kíváncsi rájuk, a többiek inkább a kocsmát mustrálva álldogálnak szanaszét.
Én már körbenéztem, jöttem, láttam, megéltem, nem is rossz, megnyitottuk, remélem fog még fejlődni, mert van hova, de hogy még ragasztok gombot a szerencsehozó gombfalra, az biztos.

Forrás: http://baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/nem-rongyrazas-ruhagyarbol-kocsmazas-420563
 

Szavazás

Melyik múzeumot látogatnád meg legközelebb?
 

Bejelentkezés

Advertisement

Featured Links:

keresés


Newsflash

A KIM gyermekbarát törvénycsomagot nyújtott be az Országgyűlésnek

Gyermekbarát törvénycsomagot nyújtott be a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kedden az Országgyűlésnek - jelentette be a tárca társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján, a gyermekbántalmazás elleni világnapon.

Balatoni Monika elmondta, míg a 2012 májusában benyújtott első törvénycsomag garanciális szabályokat tartalmazott a kiskorúak érdekeinek érvényesítésére, addig a mostani javaslat sokkal szigorúbb szabályokat tartalmaz a gyermekek védelmére.

Bővebben...